2018. március 17., szombat

La Naya Raspberry & Pineapple


A La Naya névválasztás egy guatemalai falura utal. A litván készítők részben dél-amerikai, részben ázsiai, illetve afrikai kakaóbabokból hozzák létre, nemcsak bean-to-bar, hanem egyenesen „bean-to-emotion” tábláikat. Talán kicsit „marketingszagúnak” hat ez a megfogalmazás, amivel ki szeretnének tűnni a nagy átlagból, de tény, hogy csokijaik igazolják a hangzatos jelző létjogosultságát.

Ízesített és termőhely szelektált tábláik csomagolása egységes stílust tükröz, általában egy szép ceruzarajzzal és színes szalagcsíkkal jól egyértelműsítik a termékeiket. Nekem mégsem ez, hanem a tábla formája az, ami a leginkább megnyerő. A hegycsúcsokkal tagolt, a saját névvel és egy gyönyörű kakaóvirággal fémjelzett csokoládé rendkívül látványos. Rám nagyon pozitívan hatott a megjelenés.

A 65%-os kakaótartalmú, organikus gazdaságból származó alapanyagú, málnás, ananászos tábla pedig ráadásul még kiefjezetten szép színű, kissé vöröses, középmély barna. Nagyon jól roppan, szép törésvonallal. Ráharapva ugyanezt az élményt kapjuk vissza. A textúra selymes, egészen jól olvadó, ám kissé szemcsés érzetű, ami ugyanakkor nem is a csokinak, mint inkább a liofilizált gyümölcsöknek köszönhető.

Illatában méz és a málna dominál, ami kiegészül egy sugallatnyi fás hangulattal is. Ízben először a kakaó pörkölési jegyeit érezni, aztán hirtelen beköszön a gyümölcsök savassága, ami szerencsére nem túlzó. Az ananász ugyan nagyobb arányban szerepel az összetevők között, annak ízét mégis gyorsan felülírja a málna, hogy aztán el is kísérje a falatot a legvégéig a szánkban. Finom ízű a málna (ez  nálam elég kritikus pont, mert nem rajongok a túlzottan kidomborodó málnásságért) és nem uralkodó.

Összességében egy jó sav-cukor arányú, kiegyensúlyozott csokoládé, kicsit talán a kakaóbab stílusjegyeiből többet is mutathatott volna, különösen a lecsengése.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Cadeau Csokizó
80 g/1300 Ft


2018. március 4., vasárnap

A borcsoki, avagy becses kincseink estje


A múlt héten végre sikerült összehoznunk a Tóth Ferenc Borászattal, a Fabric Manufaktúrával és a CsokiLaBorral már rég óta tervezett közös estünket, melyet terveink szerint mostantól minden évben februárban szeretnénk majd megismételni. Tóth Katalin, Szeleczky-Takács Viktória és szerény személyem társaságában kóstoltuk végig az alábbi borcsokikat.

A szép sorjában érkező vendégeinket a 2017-es év első fecskéjével, a friss, ropogós, üdítően szamócás Kékfrankos roséval fogadtuk. Ez a bor az országos Újbor Versenyen arany éremmel debütált.

Ezután két gyöngyöző bor került a poharakba, a 2016-os évjáratból. A Gyöngyöző fehér bor Leányka, Királyleányka és Ottonel muskotály kajszit, őszibarackot idéző jegyeivel, kis maradék cukrával és élénk savaival tökéletes párost alkotott a Fabric Manufaktúra citromfahéjas fehér csokiba bújtatott pekándiós drazséjával. A páros nyomán szánkba berobbanó citrusbomba mindenkinél betalált. Nagy kedvenc volt!

A Gyöngyöző vörös valójában egy Kadarka siller, melynek élénksége talán már nem a régi, de még mindig finoman gyümölcsös zamatú.

Az ugyanebben az évjáratban született, tartalmas ananászos, mentás Csillag Superiort a Viento névre keresztelt mandulaolajjal és karamellizált kakaóbabbal készült elbűvölő tejcsokoládéval kóstoltuk együtt. Ezzel a csokival végképp elnyertük vendégeink kegyét. Ebben persze a bornak is igen nagy szerepe volt, mert általa a mandulaolaj amarettos íze még inkább felerősödött.

Nagy izgalommal vártuk, hogyan „teljesít” majd legújabb borcsokoládé párosunk, amelyeket tudatosan álmodtunk meg egymásnak és nem csak erre az estre társítottuk össze. A 2014-es Leányka Superior és a Mangóeceten karamellizált pekándió 44 %-os madagaszkári tejcsokoládéba rejtve kiváló párost alkot, s erről a pozitív visszajelzések is megerősítettek bennünket. A bor mézes, fahordós édes fűszeressége, virágossága, finom savai táncot járnak a drazsé karamelles, pekándiós, mangós, fahéjvirágos ízeivel.

A fehér borok után vörösbor párjainkkal ismerkedtek a kóstolók. A még rendkívül fiatal 2016-os Pinot noir igazi gyümölcsözön, friss szamóca, málna elegyedik benne a fahordó finoman dohányos jegyeivel, hogy aztán a korty végén hecsedli és szamócalekvár formájában egyesüljenek a füstölt sós, karamellizált mandulás mexikói étcsokoládé karakteres zamataival. A rögtönzött randi egészen jól sikerült.

Az első közös borcsoki párosunk, a 2013-as Bikavér Superior és a 75 %-os kubai étcsokoládé tonkával és málnás balzsamecettel hozta az általunk nagyon kedvelt formáját. A gyümölcsök, hordójegyek és a fűszerek játéka továbbra is jól érezhető bennük.

A Tóth Ferenc Pincészet nagy klasszikusának, a Várvédő Cuvée-nek ezúttal a 2013-as évjáratát vettük górcső alá. Ízgazdagsága a Fabric Manufaktúra legújabb „költeményével”, az Academy of Chocolate londoni versenyén éppen zsűrizés alatt álló Darkmilk, igen magas kakaótartalmú tejcsokoládéval készült kakaóbab-drazséval igazán jól harmonizált. Aszalt szilva és bogyós gyümölcsök domborodtak ki a párosból, amik részben a bornak, részben a málnával és tonkával boldogított drazsénak köszönhetően bontakoztak ki.

Mindezek után zárszóként már csak a búcsú maradt...illetve még azért egy aprócska meglepivel is készültünk. Zárásképpen „elpuffogtattunk” egy igazi nagyágyú csokoládét is, az AoC versenyén már bizonyított, aranyéremmel díjazott 80 %-os ecuadori csokit mutattuk be. Ennek különlegessége, hogy a markáns ízjegyekkel, földdel, fával, fűszerekkel jellemezhető csokoládét édes-savanykás kandírozott kumquattal és gyümölcsös karakterű ruandai kávébabbal tette még teljesebbé leleményes csokimesterünk. Méltó befejezése volt ez az együtt töltött kellemes hangulatú kóstolónak. Szerettük, s szerették vendégeink is!   
   

2018. február 21., szerda

Valentin-napi leltár

Ezt a sokak által vitatott létjogosultságú eseményt mi ezúttal egy nagy dózis csokoládéval és némi borral „vészeltük át”. Összesen tizenkilencféle csokival és két borral ünnepeltünk.
Az EndorFine Csokoládébolt adott otthont és kóstolandó tételeket a közös kis szeánszunkhoz. Már a beléptünkkor a saját fűszerezésű forró csokijukkal vártak bennünket az üzlet tulajdonosai. Az összetevőkre lehetett tippelgetni (a fahéj és a Cayenne ki is derült), de a teljes receptúrát azért nem árulták el, hiszen a titkos faktor mindenkinek a sajátja.

Ezt követően az én vezetésemmel belevetettük magunkat a fűszeres csokoládék ízkavalkádjába. Először az ősi azték xocolatl italhoz szervesen kapcsolódó, Közép-Amerikában szintén őshonos Vanilla planifolia termésének, aromákban gazdag, sokak által közkedvelt édes fűszerét, a vaníliát jelenítettük meg a Rózsavölgyi Manufaktúra 77 %-os, venezuelai étcsokoládés olvasatában, illetve a madagaszkári Menakao 45 %-os tejcsokoládés változatában. Itt igazából az derült ki rögtön a kóstoló elején, hogy ki húz inkább az étcsokik és ki a tejcsokik irányába. Nekem mindkettő azonosan, de persze azért máshogy tetszett. (Csak így jegyezném meg, hogy ez az egyetlen étcsoki, amihez Csiszár Katalin a kínálatában direktbe vaníliát ad, a többi táblánál hagyja érvényesülni a termőhely adottságait, illetve az egyéb összetevőket.)

A könnyed táblák után egy megosztó „fűszerezés” következett a Fleur de Sel, azaz tengeri sóvirágos táblák formájában. Talán kevesen tudják, hogy mennyiféle sótípus létezik a világban. Csak én otthon a saját konyhámban összeszedtem vagy 4-5 félét. A teljesség igénye nélkül létezik algavre-i, camergue-i, maldon, füstölt, hawaii tengeri só, himaláji, parajdi, perzsa kősó, föld alatti források szalinasója, stb. Ezek nemcsak a kitermelés módjában, helyében, hanem az őket alkotó ásványokban és ízükben is eltérnek. Érdemes tehát próbálkozni velük.

Párosunkból a Dolfin 70 %-os étcsokoládéja aratott nagyob sikert, mert abból a só kifejezetten finom füstösséget hozott ki, míg a többszörös díjnyertes pl. Great Taste Award 3 csillagos, Akesson’s 45 %-os sós csokoládéja nagyon finom volt, de a kókuszvirágcukor által dominált karamelles ízvilága mellett a só ezúttal alulmaradt.

S hogy egy mediterrán fűszer is előtérbe kerülhessen, kicsit ismerkedtünk a szerelmesek hűségének jelképével, a rozmaringgal (Rosmarinus officinalis) is. Az olasz Vanini család igen jól összerakott, arányos, karamellizált rozmaringgal készült perui eredetű (Bagua kakaóbab) 62 %-os csokija abszolút a legnagyobb meglepetés volt számomra. Mindenkinek ízlett, aki szereti ezt a fűszert.

A fűszerektől megfáradtan, ekkor tartottunk egy rövid szünetet, amely során a mádi Holdvölgy Borászat Hold and Holló könnyed, gyümölcsös-herbás házasítását (Furmint, Sárga muskotály, Hárslevelű, Zéta) kortyolgattuk aszalt paris és olivás ropogtatnivaló kíséretében, hogy az édes-csokis ízeket némileg semlegesítsük.

Az újabb Menakao-Rózsavölgyi párosból ezúttal az előbbi, a madagaszkári madárszem (avagy Bird’s Eye) chilivel készült 63 %-os étcsokoládé jött ki győztesen. A chili (Capsicum spp.) szintén kiemelt alapanyaga volt az azték csokoládéitaloknak, ezért esett rá a választásunk. A Rózsavölgyi 77 %-os tábla is ízlett amúgy mindenkinek, de mint magyar fűszerpaprikás tábla került a sorba, viszont ahogy végül a leírásból megtudtuk más fűszerek is kerültek bele, így jelen formájában a paprikát kevésbé éreztük.

A borsfélék két kevésbé csípős, de kifejezetten kellemes változatával ismerkedtünk ezután. A Piper borbonese, a Madagaszkáron a természetben előforduló virágos, picit fás vadborssal és az enyhe piperint nem tartalmazó Schinus molle, avagy Perui borsfa édeskés, borókás ízű termésével, a rózsaborssal, amely nem is a borsfélék, hanem valójában a szömörcefélék családjába tartozik. A Voatsiperifery-t, avagy madagaszkári vadborsot Bertill Akesson kiválóan integrálta a 75 %-os Trinitario táblájába. Az 52 % -os Dolfin csokoládé ezúttal kevésbé hozta az előbbiek alapján tőle várt karakterességet.

A keleti fűszerikon, avagy a több ezer éve használt gyömbér (Zingiber officinale) hazai és belga felfogásban tálalt változatait is kóstoltuk. Előbbi a biatorbágyi Theobroma Manufaktúra 72 %-os kiegyensúlyozott ízvilágú venezuelai csokoládéja, míg utóbbi a Kim’s Chocolate étcsokiba mártott kandírozott gyömbér rudacskája, mely a fűszert erősen visszaadta, de a csokijából semmit sem éreztünk.

A fűszerek egyik királynője, s az én egyik kedvencem az intenzíven aromás, kámforos, citrusos kardamom (Elattaria cardamomum) finomra őrölt és karamellizált arcát mutattuk be a Rózsavölgyi Csokoládé 77 %-os venezuelai és a Harrer Cukrászda 52 %-os szintén nemzetközi díjnyertes tejcsokoládéjában. Megint éles a különbség a két csokoládé között, így ki-ki a maga ízlésére hagyatkozva döntött inkább mellettük. Nekem mindkettő ízlett.

Legnagyob szerencsénkre a hazai csokoládé piac meghatározó manufaktúrája, a Rózsavölgyi Csokoládé sok-sok fűszeres táblát készít, így általa be tudtuk mutatni a masala és a matcha ízesítést is, amelyek mindegyike egyedi ízvilágot kölcsönöz a csokoládé alapanyagnak. Előbbi Csiszár Katalin által sajátkezűleg összeállított receptúrájú fűszerkeverék (egyébként eredeti hazájában, Indiában a masaláknak családonként más-más az összetétele) 73 %-os venezuelai csokoládéval, utóbbi pedig a igen finomra porított, élénk színű, kifejezetten egészséges, különleges japán zöld teával készült fehér csokoládé. Számomra az előbbi jobb arányúnak bizonyult, mint a fehér csokoládé
.    
Az édesebb irányvonal mentén haladva tovább a Fabric Manufaktúra mangóeceten karamellizált pekándióját rejtő, 44 %-os madagaszkári tejcsokoládé drazséját majszolta el mindenki igen nagy lendülettel, mivel a ritkaságszámba menő fahéjvirággal meghintett csokikülönlegesség mindenkit levett a lábáról.

Ezek után már nem is hittük, hogy tudjuk még fokozni a hangulatot és az élményeket. A tonkabab azonban megtette hatását. Mind a magas kakaótartalmú Harrer tejcsokoládé, mind pedig a Fabric 75 %-os kubai csokoládéja kivágta magát a sorból. Az amúgy nem túl tetszetős, ráncos, fekete Tonkafa-(Dipteryx odorata) termés, illetve magvacska elképesztő aromáival (mandula, dohány, vanília, fahéj, stb.) jól összefoglalja és egyben keretbe fogja ezt a kóstolót. S, hogy igazán teljes legyen az élmény a Fabric csokoládét -amely egyébként a tonkás fűszerezés mellett még némi málnás balzsamecettel is gazdagított- párjával a Tóth Ferenc Borászat 2013-as Bikavér Superiorral mutattuk be. Az egymásra hangolt bor és csokoládéban nem titkolt, hogy nekem is volt egy csipetnyi részem, így különösen nagy örömmel fogadtam, amikor ezt a fűszeres-gyümölcsös párost boldogan és az estével teljesen megelégedetten kortyolgatták vendégeink.



2018. január 19., péntek

Chocolat Bonnat Asfarth

Végre megérkezett ezen a héten a várva várt karácsonyi csokicsomagunk. Érdemes volt rá ilyen sokat várni. Ez a csomag az intenzitás jegyében összeállított válogatás a világ legjobb bean-to-bar táblái közül.
Az 5 csoki közül a Pralus 100%-os kis táblácskája a  legintenzívebben kakaós, csersavas-savas (nem véletlen, hogy ebből csak egy kis ízelítőt kaptunk), de ez talán érthető is egy ilyen magas kakaótartalmú csokoládénál. Ennek ellenére mégis egész jó, így „kis dózisban adagolva” bátran fogyasztható.

Hasonlóan intenzív, de azért kicsit talán „emberközelibb” a Chocolat Bonnat Asfarth névre hallgató rendkívül karakteres táblája.
A francia Bonnat cég országa első bean-to-bar csokoládét készítő üzeme, amelyet 1884-ben Felix Bonnat alapított Voironban. Ezt a tradicionális műhelyt ma Stéphane Bonnat csokoládémester igazgatja. Röviden, a csokijaikra az ízgazdagság és a selymes-krémes állag jellemző.

Kicsit hosszabban bemutatva tevékenységüket, igazi csokifanatikusok az biztos. Kakaóbabjaikat a világ minden tájáról válogatják csokijaikhoz: Madagaszkár, Jáva, Kuba, Brazília, Venezuela, Elefántcsontpart, Haiti csak néhány azon termőhelyekről, ahonnan az alapanyagot beszerzik single origin tábláikhoz.

Mindemellett a perui kakaótermelést is segítik, az ottani szemléletváltást (ti. a kokacserje termesztéséről a kakaótermelésre való átállással) forszírozó programok támogatásával. Sőt, Stéphane Bonnat még egy érdekes hobbival is bír. Antik csokoládé készítő eszközöket gyűjt.

Mi ez, ha nem megszállottság a szakma iránt?

Különlegesen karakteres, Grand Cru csokoládéik egyike ez a tábla is, amelyben a „terroir-jelleg” igen csak megfigyelhető. Az indonéziai csokoládé Szumátra északnyugati részéről, egész pontosan Asfarth területéről származik, innen a névválasztás is.

A 65 %-os darkmilk csokoládé és testvérei a Surabaya, illetve a Java mindegyike igazi nagyágyú a tejcsokoládék kategóriájában.

Az Asfarthra visszakanyarodva, a csomagolása élénk sárga színű, azonnal felhívja magára a figyelmet. Számomra picit retro hatású a design és jó sok információval megáldott, de, aki kicsit is jártas a csokikban, az tud olvasni a sorok között és tudja, hogy Indonéziától nagyjából mi várható.

Maga a tábla elegáns megjelenésű, szép vékony kis kockákkal tagolt. Közepén a Bonnat Voiron név mutatós. Mély színű, viszonylag fényes, kissé morzsás és nagyon picit ragadós felületű, tompán roppanó, de szép törésvonalú.

Illatában -kibontva a belső csomagolást- azonnal felszáll a füst. Nagyon jellegzetes. Ennek hátterében az áll, hogy Indonézia térségében nagyon magas a páratartalom, így a kakaóbabok napon szárítása nehezen megoldható. Sokan épp ezért nyílt tűz fölött szárítják a a babokat a megfelelően alacsony nedvességtartalom eléréséig. Ettől pedig a babok is szépen átveszik a füst illatát, amit egészen Európáig magukkal is hoznak, boldogítva az igazán markáns ízjegyeket kedvelőket. Van, akinek a széna, az istálló, a sonka vagy épp egy boldogan nyargalászó tehénke illata jut eszébe róla. Nekem a sonka és a legádázabb kubai szivar, amit valaha volt szerencsém szagolni, ugrott be, ahogy kutakodtam az emlékeim között. Ha túlestünk az első sokkon és várunk egy kicsit, akkor azért biztató előjelként a tejkaramellásság is felbukkan ám benne.

Nem kell hát megijedni, tessék megkóstolni! Meglepő, ahogy el kezdjük rágcsálni a krémes textúrájú, bársonyos csokoládét ízében finom vajas, vajkaramellás, tejeskávés zamatok simogatják az ember nyelvét és lelkét. Oh, igen ez jobb, mint az illata! Aztán pár másodperc múlva berobban egy ismert aroma! A két hete kóstolt ír Connemara whiskey tőzeges-füstös íze. Az illatnál azonban tényleg kellemesebb most az érzetünk, még gyümölcsösség is feldereng benne halványan. A csoki maga egyébként nagyon finom, jó arányú, de valahogy még szoknunk kell ezt a füstös stílust.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Cocoa Runners
100 g/5,95 £