2013. október 28., hétfő

Pelle-Molnár Inuit diabetikus tőzegáfonyás

Egy korábbi írásunkban már dicsértük Pelle-Molnárék Inuit sorozatának étcsokoládés változatát. Ezúttal úgy kóstoltuk ugyanezt, hogy mellé tettük a diabetikus párját. Nagyon izgalmas volt az összekóstolás, mert most először a diabetikust majszoltuk el, aztán a „normál” étcsokit. A kis kísérlet eredményét és tanulságait az alábbiakban vetjük virtuális valóságunk hasábjaira.

A csomagolás alapján első blikkre talán nem is esik le a különbség a két tábla között, csak, ha elolvassuk a feliratokat, akkor válik egyértelművé. Összetételében a tőzegáfonyás étcsokoládé kandírozott aszalt áfonyát is tartalmaz a tőzegáfonyapor, a naracsolaj és a gyömbérpor mellett. A diabetikus étcsokoládé csak tőzegáfonyaport, narancsolajat és gyömbért, illetve édesítőszerként maltitolt. A kakaótartalmuk sem azonos. Előbbi 60 %-os, utóbbi 54 %-os kakaótartalmú.

A beltartalom elemezgetése után következzen a külcsín! A táblák megjelenésében az a szembetűnő, hogy a diabetikus homogén felületű és világosabb, kissé vörösesebb barna színű, mint párja. Ez nyilván a kakaótartalomból is adódik. Jól törik, roppan, nem ragad, nem olvad el túl gyorsan.

A diabetikus illata inkább édeskés, közepesen intenzív, kakaós. Nagyon jó! Sokáig játszadozok az aromákkal, elbűvöl, ahogy előkúsznak a fűszeres-citrusos illatok belőle. 

Az étcsokoládé intenzívebb, inkább pörkölési jegyei és savanykássága dominál most a másikhoz képest.

A zamatok tekintetében is van jelentős különbség, ami persze nem meglepő. A diabetikus megint csak simulékonyabbnak tűnik. Nem olyan karakteres, de gyorsabban jut el az ember szívéhez. Savanykássága mérsékelten jelenik meg. Minden összetevője jól besimul a csoki ízvilágába. Ugyanakkor az alapétcsokinkban -ezek után- a gyömbért határozottabban éreztem és egyfajta füstösség is megjelent benne.

Érdekes tapasztalat, hogy amíg önmagában nagyon tetszett a sima étcsoki, összekóstolva egy kicsit lemaradt a diabetikus mögött. Nem gondoltam volna, hogy ez fog jobban ízleni, mert eddig nem sok jó diabetikus csokit kóstoltam. Borbírálatoknál tipikus történet, hogy az első bort „belövőként” adott ponttal bíráljuk, majd egy olyan sor közepén vakon újrakóstolva, ami gyengébb volt, hajlamosak vagyunk felértékelni a belövőbort. Ha viszont erősebb sorba kerül, akkor gyengébb pontot kap, mint, amikor csak önmagában kóstolgattuk. Ez is bizonyítja, hogy mennyire befolyásoló lehet a közeg, a kedvünk, az, hogy mit ettünk a bírálat előtt, stb. a borok vagy épp a csokik elemzésekor.

Jó ötlet ez az Inuit-sor, hiszen tagjai által mindenki megtalálhatja a maga kedvenc „egészségkockáját”. Vagy épp az is lehet, hogy a kedvünktől függően választunk a három közül.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: jócsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)
80g/ 1460 Ft

Venchi Chocolight Mogyorós étcsokoládé

A Venchi csokoládékra egy kedves olvasó hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök neki.

A minőség iránt (1878-as!) alapításuk óta elkötelezett olasz manufaktúra palettája a különböző táblás csokiktól, a giandujákon és pralinéken át egészen a fagylaltkülönlegességekig terjed.

Az elmúlt években pedig el kezdett a cég együttműködni olyan ecuadori kakaóbabtermesztőkkel, akik organikus módon, a fenntarthatóság jegyében termesztik pl. a Kallari alapanyagait is.

Chocolight termékcsaládjuk diabetikus csokoládékat foglal magába. Ennek megfelelően ez a tábla is hozzáadott cukor nélkül, csupán maltitolos édesítéssel készült, 54%-os étcsokoládé.

Az összetevők közül a híres, magas minőségű, eredetvédett, piemonti mogyorót emelhetjük még ki. Ahogy a csomagoláson is látszik, nem sajnálták a táblából a mogyorót. A gazdagon megszórt tábla felszíne nagyon tetszetős; elegáns mintázatú, fényes és közepesen mély, igazi csokoládés-vörösesbarna színű. Ahogy tapogatom, az érződik rajta, hogy kézben nagyon olvadékony. A vastag tábla nem roppan, elég masszív töréskor.

Illata nagyon mogyorós (milyen is lehetne ekkora dózis mellett?). Azért a csokiból is átjön egy édeskés-karamelles-vaníliás összhatás. Nagyon behízelgő (engem le is vett a lábamról!).

Török belőle (ez kicsit nehézkes, mert elég kemény). A mogyorók íze szintén meghatározó a zamatok tekintetében. Érdekes, hogy kevésbé olvadékony szájban, mint azt a „kézpróba” alapján vártam volna. Édeskés-füstös ízei eleinte tetszenek, de, ahogy megjelenik benne a savasság érzete, valahogy teljesen más irányba terelődik a csokoládé. Nem kesernyés, a kakatartalomból elvárhatónak éppen megfelelő a cseranyagtartalma.

Lecsengésében is a savasság van jelen, de nem túl intenzíven, szerencsére. Nem tömény, nem testes, közepes hosszúságú csoki. Az étcsokirajongóknak, akik a mogyoró keltette minimális édességet szeretik a csokiban kifejezetten ajánlandó!

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Culinaris

100 g/ 1390 Ft 

2013. október 27., vasárnap

Alter Eco Quinoa

Az Alter Eco új dimenziókat nyit a fogyasztók előtt. A megszokottól eltérő szemszögből közelítik meg a csokoládékészítést ennél a kezdeményezésnél. Az alapítók Tristan Lecomte (Franciaország), Mathieu Senard, Edouard Rollet (USA), Ilse Keijzer (Ausztrália) mindegyike profitorientált multinacionális cégeknél dolgozott korábban. Az ő nemzeteket átívelő összefogásuk eredményeként egy olyan márka születtett a csokoládék világában, amely a multikkal szemben nem a bevételek hajszolásáért jött létre, hanem sokkal inkább az alapanyag-termelők segítségéért és a Föld bioszférájának védelméért.

Termékeik 100 %-ban organikusak, fairtradek és arra törekednek, hogy ne hagyjanak ökológiai lábnyomot termelésük során. Az előbbi két fogalom valószínűleg ismerős mindenki számára. Leegyszerűsítve organikus egyenlő bio, fairtrade egyenlő olyan kereskedelem, amelynek keretében támogatják, segítik a termelőket és nem kihasználják. Az ökológiai lábnyom talán még kevésbé ismert fogalom, bár az sem olyan újkeletű. Az életvitelünkhöz szükséges energia-, ételfogyasztásunk alapján az eltartásunkhoz szükséges termőképes földterület nagysága. Ennek kiszámítása korántsem egyszerű, de azért sokféle próbálkozás van rá. Ha van egy kis időnk, a saját lábnyomunkat is kiszámíthatjuk itt. Az Alter Eco technológiája során alacsony CO2-kibocsátásra, energiafelhasználsára törekszik és az egykori termékeny, de mára szinte használhatatlan területek újra termékennyé tételére, a kipusztult erdők újratelepítésére, a veszélyeztetett fajok fenntartására, védelmére. http://tavoktatas.kovet.hu/okolabnyom.html

Korábban már olvastam a természet iránti elkötelezettségükről, ezért is nagyon szerettem volna már kóstolni tőlük, így nem is húzom tovább az időt. 

Érdekes a tábla csomagolása, kicsit retro a megjelenése. Ha nem ismerném a nevet, akkor lehet, hogy nem venném le a polcról, pusztán a csomagolás látványa alapján. Biztosan újrahasznosított, bár nincs rá írva. Ami azonnal szembetűnő az a neve és a Quinoa, amit tartalmaz.

A Libatopfélék családjába tartozó Quinoa Peruban és Bolíviában évezredek óta termesztett növény, amely a köleshez hasonló magjairól ismert. Nálunk leginkább bioboltokban kapható. Magas ásványianyag-, B-E-vitamintartalmú élelmiszer. Az Alter Eco Bolíviából vásárolja fel, szintén fairtrade módon.

A nagyon informatív csomagolásból kiderül az is, hogy a kakaó Ecuádorból származik, a Huayabamba folyó mentéről, ahol az Alter Eco-nak is köszönhetően a termelők áttértek az illegális kokacserje termesztésről a kakaótermesztésre. A területen emellett egy komoly fatelepítési projektbe is kezdtek. Endemikus fajokat pl. mahagónia, caoba (ez is egyfajta mahagónia) fákat, összesen egy millió fát ültettek már el az Alter Eco jóvoltából. A fák visszaállítják a folyó környezetének speciális mikroklímáját, ami kedvez a kakaótermesztésnek.

Az érdekes információk után térjünk rá a csokoládéra! A 60 %-os kakaótartalmú csokoládé felülete fényes, színe közepesen mély, szép vörösesbarna, amelyen keresztül áttetszenek a quinoa-gömböcskék.

Illata izgalmas, méhviaszos, a pirított quinoának köszönhetően finoman füstös. A töréskor tompán roppanó csokoládé a szájban jobb hangot hallat, a quinoaszemcsék pedig szinte hangosan ropognak. 

Íze kicsit a kölesre és a pirított rizsre emlékeztető. Ezutóbbi nem is véletlen, ahogy olvasgattam a leírását a csokinak, kiderült, hogy van benne rizs is. Jól olvad a szájban a csoki, kellemes az íze, befedi a szájat, de nem tapad. 

Lecsengése hosszú, szintén méhviaszos és intenzíven kakaós. Nem nehézkes, nem sűrű, de tiszta kakaóízű, amit a hozzáadott ízesítők jól kiegészítenek.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Alter Eco
80 g/ ???

2013. október 25., péntek

Pelle-Molnár Inuit tőzegáfonyás fehér csokoládé

A Pelle-Molnár Manufaktúra Mediline (bionagykereskedés) számára készült Inuit-sorozatának egy újabb tőzegáfonyás különlegességét kóstoltuk meg. Ezúttal a fehér csokoládés változattal ismerkedtünk.

Az antioxidáns tulajdonságáért kedvelt, kanadai származású, kandírozott, aszalt tőzegáfonya mellett liofilizált tőzegáfonya port és egy kis rozmaringot is hintettek a csokoládéba.

A csomagolás a sorozat tagjainál hasonlóan alakul; szép, figyelemfelkeltő. Ha kibontjuk a dobozt, azonnal szembeötlik a csokoládé nem mindennapi, a vörös áfonya portól pirosas-rózsás színe. Fényes, nem ragadós a felülete. A hátoldalán mutatósak az áfonyaszemek, de a csoki színén nem folyt mindenhol az áfonya alá a csoki, így a képen láthatóan is kicsit hiányos a külsője. Talán érdemesebb lenne apróbb darabkákat tenni bele, hogy jobban befedje a csoki.

Illatában édeskés-vaníliás, savanykás-áfonyás aromák keverednek. Kóstolgatjuk az áfonyaszem nélküli és az áfonyás részeket is. Áfonyaszem nélkül a fehér csoki édessége eléggé intenzív, de ahogy ráharapunk a savas-fanyarkás áfonyára sokkal harmonikusabbá válik a csokoládé ízvilága. Ismételni tudom csak magam, hogy e tekintetben is jobb lenne, ha apróbb és többfelé elosztott áfonyadarabkák segítenék a fehér csokit egyensúlyban tartani. Azt viszont kiemelném, hogy izgalmas az áfonya-fehér csoki-rozmaring hármas együtteshatása.

Lecsengése az áfonya és rozmaring nászát egész sokáig emlékezetessé teszi szánkban. Picit több áfonyával talán még jobban elbűvölt volna bennünket.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: jócsoki.hu (Ráday utcai Csokibolt)
80 g/ 1460 Ft

2013. október 15., kedd

Fabric Bio Étcsokoládé

A biotermékek kapcsán nekem mindig Rousseau sokat idézett mondata jut eszembe, nevezetesen „Vissza a természethez!”. Jóllehet ez a gondolat sokkal inkább filozófikus tartalommal bír, mintsem szó szerint kellene azt érteni. Mégis azt gondolom, valahol a biotermékek lennének a normálisak, nem pedig az agyonpermetezettek. Persze nehéz lenne pusztán zöldmunkákkal megvédeni a növényeket, így a bioélelmiszerek esetében is használnak olyan készítményeket, amelyek természetes eredetűek, nem szívódnak fel a növényben és nem okoznak jelentős környezetterhelést. A legfontosabb azonban a kakaótermelés során is az, hogy a növények ápolása (pl. metszés, árnyékolás, stb.) a kakaófák kondícióján, az ökológiai adottságokon alapulva, megfelelő időben és mértékben történjen. 

A világ biokakaótermelése a teljes piacnak csupán alig félszázalékát teszi ki. Ezért nehéz igazán jó minőségű biocsokikat találni. Ahogy tudomást szereztem a Fabric Manufaktúra biocsokijáról, azonnal kíváncsi lettem rá.

Ez a csokoládé olyan kakaóbabokból készült, amelyek a mexikói Chiapas régió Mokaya ültetvényéről származnak, vagyis nemcsak termőhely, hanem ültetvényszelektált is. Ráadásul ez a hely volt az egykori maya birodalom központja. Mi más lehetne ennél a táblánál autentikusabb organikus csokoládé?

Megjelenése diszkrét, egy biocsokitól elvárható puritánság jellemzi. Kibontva tökéletes vörösbarna, közepes intenzitású (a 66% kakaótartalomnak megfelelő) színe azonnal szembetűnő. Nem túl fényes és kicsit morzsás a szélein. Tapintása és roppanása viszont szintén makulátlan.

Illatában pörkölési jegyek, friss faforgács, intenzitás érződik. Kézben és szájban sem olvad el hamar, de ahogy roppan a fogaim alatt a letört darabkája, nagyon jó hallgatni.

Íze a mexikói csokiktól eltérően nem robosztus, nem nehézkes. Ízjegyei mélyen kakaósak, enyhén pirított mandulára emlékeztetnek. Ezek mellett finom savasság és kevés kesernye jellemzi. Lecsengése közepesen hosszú, savai és csersavainak enyhe szárító hatása marad meg a legtovább utána.

Az általam eddig kóstolt mexikói csokikhoz képest kevésbé dohányos és fás (bár ezutóbbi azért illatában érződik), viszont a savassága most is jól érzékelhető.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
70 g/ 1400 Ft

2013. október 14., hétfő

Gabriel Étcsokoládé & Gyömbér-citrom

A dombóvári Gabriel Bon Bon Manufaktúra egy új szereplője a hazai csokoládékészítők egyre népesedő táborának.

Mivel nem ismertem eddig őket, így nagy kíváncsisággal fordultam termékeik iránt. Szeretem a különleges ízesítésű csokikat, ezért is esett erre az izgalmasan hangzó kombinációra a választásom (csak így zárójelben jegyzem meg, hogy eddig leginkább tejcsokiban kóstoltam gyömbér-citrus párosítást, és az működött).

A csomagolással kezdeném, mint mindig. Az ördögi „G”-monogram ötletes, bár a Gábriel arkanyalt eszünkbe juttató névválasztás mellett kicsit tán meglepőnek tűnik. Mint megtudtam ezzel és a csokival a bennünk rejlő kíváncsi kisördögre próbálnak apellálni.

A citrom szeletkék és a gyömbérdarabok fotója, a csomagolás alsó részén hömpölygő csokoládé valahol csábító is, meg talán egy kicsit sok is ez a látvány. A dobozkát felnyitva még néhány, a kiváló minőségre utaló gondolattal is támogatják a vásárlót, hogy jól döntött, amikor ezt a csokit választotta. Remélem, tényleg így lesz.

A belső fóliákban két kisebb tábla, az egyik a kockáival felfelé a másik a gyömbérekkel megszórt arcát mutatja felénk. Jó ötlet, ilyet még nem nagyon láttam. Sokszor pont az a bajom, hogy az agyonszórt csokifelületet mutatják a készítők, a csoki másik, sokkal szebb, elegánsabb oldala helyett. (Persze tudom, ez sokak számára vonzó megjelenést kölcsönöz, különösen, ha liofilizált szamócadarabkákkal ékesítik azt.)

A csoki felülete fényes, morzsás, de sima. Színe mélybarna, az 55 %-hoz képest, nagyon is intenzív. Törése tompa, de egyenletes vonalú. Illata füstös-gyömbéres. Kézben és szájban (egyáltalán!) nem olvad. Kissé poros-száraz az érzete. A citrus és a gyömbér jól megtámogatja a csokit. A gyömbér kifejezetten finom benne. A relatíve magas cukortartalom így nem érződik. A csersavasság sem túlzó. Egy étcsokitól várhatóan intenzív csak.  

Lecsengése rövid. Nagyjából a gyömbér és pici kakaós íz marad utána. A kombó működött, de csak akkor ízlik igazán a csoki, amikor a gyömbért lehet benne tetten érni. (Még többet is lehetett volna szórni bele.) 

Minősége: jó

Megvásárolható: jócsoki.hu (Ráday utcai Csokibolt)
80 g (2x40 g) / 890 Ft

2013. október 13., vasárnap

Dolfin Au Lait Au Hot Masala

A blendingelés (szebb szóval házasítás) művészetének nagymesterei dolgoznak ebben a belga csokoládéműhelyben. Amire büszkék a válogatott alapanyagok, a kakaóbabok gondos odafigyeléssel végzett pörkölése, őrlése, a magas kakaótartalom a csokikban.

A korábbiakban kóstolt Dolfin étcsokik már meggyőztek a szakértelemről, ami bennük, mögöttük rejlik. Most viszont egy tejcsokoládéval kerültem közelebbi ismeretségbe. Még hozzá nem is egy sima, hanem mindjárt egy hot, azaz garam masalás csokival.

A hot jelen esetben annyit tesz, intenzív. A masala pedig annyit jelent, fűszerkeverék. Indiában több száz fajta masala létezik. Sőt, az igazi indiai szakács egyenesen masalchi, vagyis fűszerkeverő tudással is bír. Csak, hogy néhány példát említsünk, beszélhetünk chat masala keverékről (római kömény, fekete bors, ajovanmag-ami egy ázsiai zellerfélék családjába tartozó fűszernövény-, gránátalmamag, só, menta, ördöggyökér, mangópor, cayenne, gyömbér), zöld masaláról (friss gyömbér, fokhagyma, zöld chili, korianderlevél), char masaláról (szegfűszeg, római kömény, fekete kardamom), stb.

Ebben az esetben a garam masala, vagyis egy alapfűszerkeverék került a csokiba. Ehhez a fűszereket általában szárazon pirítják, majd vagy egészben, vagy pedig őrölve felhasználják. A csoki leírása alapján gyömbér, fekete bors, szegfűszeg, kardamom, fahéj került a keverékbe, de szoktak egyébként még babérlevelet, római köményt, koriandert és esetleg szerecsendióvirágot is hozzáadni a garam masalához.

Kóstoljunk! Az ízléses, egyszerű, de szép csomagolást kibontva (olyan a megoldása, mintha egy dohányt csomagolna ki az ember), szép fényű tábla jelenik meg előttünk. Sima felületű, csíkozott mintázatú, egy picit morzsás. Vörösesbarna, -tejcsokihoz képest- mély szín jellemzi, az egyébként 32 %-os kakaótartalommal bíró táblát. 

Illatában számomra a gyömbér és a szegfűszeg dominál. A csokiból csak némi tejesség érződik. Kézben olvadékony, persze tompán roppan. Szájban viszont nem olvad olyan gyorsan, mint ahogy azt a „kézpróba” alapján gondoltam volna. 

Íze csak kicsit csípős, viszont valóban intenzívek a fűszerek. Eleinte talán a kardamom, majd a fahéj és végül egy kicsit a curryporra emlékeztető ízek érződnek benne. A fűszerektől kissé szemcsés az érzete a fogak között. A csokiból ugyancsak a finom tejesség illetve a lágy krémesség jön át a leginkább. 

Hosszúsága főképp a fűszerek sokáig boldogító lecsengése végett van. Az édeskés fűszerek és a tejcsoki édessége együttesen nekem éppen csak egy picivel több a kelleténél. 

Nem csalódtam benne. Hozta azt a jól megkomponált összképet, ami bennem előre kialakult a csokival kapcsolatban.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: jócsoki.hu (Ráday utcai Csokibolt)
70 g/ 890 Ft

2013. október 12., szombat

Csokoládé Napok -az alkalmi csokigyár

A verőfényes napsütés talán inkább szabadtéri programokra csábítja október havában az embert, mégis, ha tehetjük látogassunk el Veszprémbe, a Csokoládé Napokra ezen a hétvégén!

A kézisek szentélyébe, az Arénába belépve, egy alkalmi csokigyár tárul elénk. A „Wonka-szellemiség” áthatja az egész helyet. Sürögnek-forognak a csokikészítők, szorgoskodnak a gyerekek, kíváncsiskodnak a felnőttek.

Akad itt tennivaló bőven. Elkészíthetjük csokiból tenyerünk másolatát, díszíthetünk süteményt folyékony csokival, mártogathatunk kekszet, gyümölcsöket a csokoládészökőkutakba, formázhatunk süteményeket, vagy, ha kevésbé érezzük aktívnak magunkat, akkor a szakmai jellegű beszélgetéseken, plakátokon keresztül mélyíthetjük el csokis tudásunk.

Persze, ha mindez még nem lenne elég a szórakozásból, akkor akár kóstolhatunk is. Mi leginkább ezzel a lehetőséggel éltünk. Sok mindent górcső alá vettünk, de e helyütt csak néhányat említenék a sorból, amik igazán érdekesek, különlegesek voltak.

Elsőként a Choco Berry drazséival kerültünk közelebbi kapcsolatba. Mostanában nagyon felkapott lett ez a termék, így adott volt a feladat, hogy szemezgessünk a széles kínálatból. Nekem a mandulás ízlett a legjobban.

Aztán a Sweet Harmony következett.  70 %-os étcsokijukban a chili, a menta és a pici só jó arányban talált egymásra, pedig nem vagyok egy chiliscsoki-hívő.

Ezután következtek a várva várt ismerősök. Természetesen nem hagyhattuk ki a Lady Lavender, a Fabric és a Bobojka csokikat sem. Gyöngyvér bonbonjai közül most leginkább a tökmagkrémes-szarvasgombás nyerte el a tetszésemet. Elsőre nagyon koncentrált anyagnak tűnik, de ahogy délcegen masíroznak a tökmag és a gomba ízei egymás mellett, az páratlan ízélményt ad!

Viki citromos-fahéjas fehércsokiját és levendulás-kajszis tejcsokiját eddig rejtegette előlem, de most kiharcoltam, hogy igenis ne csak az étcsokijaival, hanem a többivel is vegyen le a lábamról, ha tud. És tudott! A citrom annyira jó a fehércsoki és a fahéj édessége mellé, hogy új értelmet kapott az eddig sokak által csak lesajnált fehérbárány. A levendulásnál pedig Viki abbéli félelme, hogy ez túl intenzív lesz számomra, nem igazolódott be. Jól eltalált az arány. Pont ennyi kell ebbe a csokiba a levendulából és nem kevesebb.

Ezek után tettünk egy kis kitérőt az igényességéről híres Semirámis kávéföldjeire (ahol a kedves kiszolgálás mellé még kiegyensúlyozott ízeket is kaptunk) és a Fragola-fagyik habkönnyű világába. Tőlük a bazsalikomos-citromos a kedvencem, most a gyömbéres frissítő zamata varázsolt el.

Majd sürgősen vízre volt szükségünk, mert ízlelő bimbóink és koncentrálóképességünk nyugvópontra kerültek. Kis pihenő után, Szántó Tibornál folytattuk a sort. Egy igazán izgalmas kísérletbe avatott be Tibor. Egy termőhely, egy ültetvény két különböző idejű szüretéből származó kakaóbabokból készült csokikat mutatott. Együtt kóstoltuk. Látszott, hogy ő is igyekszik újra és újra megismerni ezt a különleges párost. A tavaszi szüret karakteresebb, az őszi szüret gyümölcsösebb-behízelgőbb ízei közül, az utóbbi ragadott jobban magával, különösen a hosszú lecsengése végett. Amíg az előbbi csokik leginkább az élvezetről, addig Tibor csokijai sokszor a felfedezés izgalmáról is szólnak. Mindig örömmel kóstolok nála, hiszen tudom, bármikor vár itt olyan meglepetés, amit sehol másutt nem lehet megtapasztalni.

Meglepő volt számomra az is -mint megtudtam-, hogy olyanok is részt vettek a rendezvényen, akik nem szeretik a csokit. Elkísérték a családot, a gyerekeket. Nos, vélhetően nekik is akadtak azért afféle falatok, amelyek közelebb álltak a szívükhöz. Találtunk például nemcsak szép, de nagyon finom grillázsokat, a Rimóczi Art-nál. A szezámos puhasága, nem túl édes íze nagyon jó volt.

A Donum Terrae tökmagkrémje már-már klasszikusnak számít ebben a kategóriában, na de a mákolaj, az számunkra újdonságként hatott. Vettünk is belőle mindjárt egy üveggel, mert annyira kellemes, hogy akár magában is szívesen fogyaszthatnánk, vagy azokhoz a péksütikhez, amiket a fesztiválon lehet kapni.

Ismét egy „tömény” napon vagyunk túl. Sok mindent ettünk és vettünk. A képen a zsákmány. Őszintén szólva, a sok édesség után hazaértünkkor a ránk váró borjúpaprikást úgy tettük magunkévá, mintha egy évet kenyéren és vizen éltünk volna előtte. Még sosem esett ennyire jól ez az étel...

Összefoglalva a benyomásunkat a Csokoládé Napokról, elmondható, hogy jól megkomponált, igazi családbarát kis program ez. Aki  lemarad róla idén, jövőre ne hagyja ki!

2013. október 5., szombat

Szántó Tibor Forastero Superior Africa

Szántó Tibor neve akár a minőségi csokoládékészítés fémjele is lehetne hazánkban. A csokoládék mindenféle allűröktől mentesek. A maguk puszta valójában kerülnek a fogyasztók elé, vagy, ha éppen mégis ízesítettek, akkor is a hozzáadott anyagok csak a csokoládé karakterének gyengéd alátámasztására, semmint markáns elnyomására szolgálnak.

A csomagoláson az áll, „noble cocoa”, ami azt gondolom, mindent elárul arról, hogy mit várhatunk. Ha valaki Tibor csokijait kóstolja, javaslom, előbb próbálja maga kitapasztalni az illatokat, ízeket, s csak utána olvassa el a csomagolás iránymutató jellemzéseit. Ez egy kis játék, de érdemes kipróbálni magunkat és a csokit! Nem fogunk csalódni.

Így tettem hát én is. Mindennemű befolyásoló tényezőt kizártam, és hagytam, hogy a csoki vezessen.

Középmély barna színébe nagyon halványan egy kis vörösesség vegyül. Felülete sima, ám kevésbé fényes. A roppanása viszont tökéletes. Szép vékony tábla, egyenletes törésvonallal.

Illatában, ahogy kibontom, először egy kis faforgácsosságot éreztem, majd jön a kakaó, aztán a kávé egy pillanatra, végül pedig pirított magvak aromája. Mindezt egy alig érezhető savanykásság kíséri.

Kézben nem olvadékony, a szájban pedig pont úgy árad szét a fogaim között, ahogy azt reméltem. 75 %-os a kakaótartalma, de én nem éreztem ennyinek. A kesernyéssége éppen csak annyira érzékelhető, hogy tudja az ember étcsokit fogyaszt, s nem jobban. 

Az ízjegyek között katonás sorrendben érkeznek a kevésbé intenzíven pörkölt kávé, a finom kis savasság, a pörkölt magvak, (azon belül is a napraforgó köszön vissza nekem leginkább), majd a kesernyésség. 

Hosszúsága közepes. Az előző zamatokat teljesen felfedezhetjük a lecsengésben is. Azt gondolom, ez a legnagyobb értéke a csokinak. A vége nem  lesz sem savas, sem szárító, sem kesernyés. Ugyanazt kapom, amit a közepén éreztem.

Az egész csokit áthatja valami diszkrét elegancia. Egy afrikai Forastero Superior kakaóbabok házasításával készült csokitól ezt vártam.  Nem harsogók az aromái, nem tömény, még csak nem is robosztus, egyszerűen csak jó, nagyon.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: jócsoki.hu (Ráday utcai Csokibolt)
60g / 1450 Ft

2013. október 2., szerda

Anthon Berg Extra Dark

A dán csokoládék kevésbé bírnak akkora presztizzsel, vagy legalábbis akkora hírnévvel, mint a francia, az olasz, a belga, a svájci csokik. Épp ezért én már rég óta szerettem volna megkóstolni az Anthon Berg táblás csokikat. Eddig csak a gyümölcsös-marcipános desszertjeikkel kerültem szorosabb kapcsolatba, de most elérkezett az ideje, hogy egy prémium terméket is magamhoz vegyek a patinás 1884-es alapítású cégtől, amely nem mellesleg a dán királyi család beszállítói között is előkelő helyet foglal el.

Ha már prémium, akkor kezdjük is mindjárt a 81 %-ossal! Tudom-tudom, a minőség nem feltétlen arányos a kakaótartalommal, de azért az biztos, hogy e tábla minősége majd sok mindent elárul a cég felfogásából.

A csomagolás praktikus. Hűvös eleganciával, precíz, tudatos feliratozásokkal kínálja a csokoládét. A csokis-kakaóbabos kép színvilága jó-megnyerő, a többi részen viszont nekem kicsit sok a fekete. Az infókból azonnal kiderül a kakaótartalom (81 %), hogy fairtrade keresekedelemből származik (mint az a részletes leírásnál olvasható, Ghánából) a csoki. Manapság egyre többen keresik az ilyen termékeket, így nemcsoda, hogy többször is kihangsúlyozzák ezt a dobozon.

A hátoldalon komplett jellemzés olvasható, a magas kakaótartalomból fakadó kesernyésebb ízektől a szilva, a dió, a fekete bogyósok zamatain át a krémes kakaóvajtartalomig. Nekem, akkor már nincs is semmi teendőm itt.

Na, jó, azért kicsit kivesézem én is, mert kíváncsi vagyok rá nagyon. Színe középmély barnás, kis vöröses bemosódással. Mélyebb színt vártam volna a magas kakaótartalom alapján, de, mint tudjuk ez nem feltétlen követelmény, illetve nem mindig van így (pl. babfajtától is függ). Szépek a kockák felületén a márkanév A-jának ívelődő vonalai.

Fénye már nem a régi, kicsit morzsás is a felülete, de azért sima a tapintása és nem olvadós, nem ragadós. Roppanása inkább tompa.

Illata fűszeres-paprikás-szedres. Egész gazdag -sokat sejtető. Nem olvad el könnyedén a szájban, sőt még inkább száraznak-keménynek is hat. Forgatni kell, hogy felszabaduljanak az ízek. Határozott kesernyéssége sajnos gyorsan felülírja az alighogy kibontakozó finom pörkölési jegyeket. Kár ezért. Persze sejtettem, hogy cseranyagai odateszik majd magukat, de reméltem, hogy csak később, vagy csak kevésbé.

A fent említett szilvás ízt inkább csak a lecsengésében vélem felfedezni. Eléggé szárít azonban ahhoz, hogy élvezni is tudjam, az egyébként általam nagyon is kedvelt szilvásságot. Talán, ha több kakaóvaj lenne benne és azt a bizonyos krémességét jobban érezném, akkor könnyebben belopta volna magát a szívembe. Az is lehet, hogy túlzottan elfogult vagyok, mert nagyon szeretem a ghánai csokikat, és ez alapján többet vártam volna, eleganciában és nem aromastruktúrában, mert azzal nincs gond most sem.

Minősége: jó

Megvásárolható: jocsoki.hu (Ráday utcai Csokibolt)
100 g/ 1270 Ft