2013. november 23., szombat

Újborok kóstolója

Novembert mindig nagy várakozás előzi meg a borászok körében. Ilyenkor kezdik el az újborok bontogatni szárnyaikat. Vannak olyan borok, amelyek már rég a seprőn pihennek és olyanok is, amik készre kezelten, palackban várják, hogy bemutatkozhassanak a nagyközönség előtt.

A vinoWonka Csokoládé és Borbárba frissen érkezett primőröket kóstolgattuk a legutóbbi CsokiLaBorKlub keretében. A borokat ezúttal nem százpontos bírálattal, hanem egy 1-5-ig terjedő egyszerű skálán értékeltük. Ennek oka részben az volt, hogy az újboroktól nem vártunk mélységeket, hosszúságokat, komplexitást, egyszerűen csak harmóniát, frissességet. Másrészt pedig arra is gondoltuk, hogy az újborokban azért lehetnek még kisebb hibák (élesztős, kénes jegyek, esetleg nyers savak, stb.) ezért jobb, ha inkább csak egy tájékoztató jellegű pontszámmal méltatjuk őket. 

A 10 borból 1 pontot egyik sem kapott a kóstolóktól. 2 pontot ugyan már kiosztott a csoport, de átlagban a többség elérte a 3-as értéket. (Kerekítve adjuk meg a pontszámokat.)

A legjobb bornak bizonyult Tóth Ferenc Ottonel muskotálya, amely mögött nem sokall maradt le a Lantos Pince roséja. Érdekesség, hogy a borok nagy része csavarzáras volt, ami már abszolút ennek a technológiának a térhódítását jelzi a rosé és a friss, aromás borok körében itthon is. Ez persze nem csoda, hiszen nagyon jól megőrzi a primer jegyeket a borokban. Egy hátránya azért ennek is van, ami épp az előnye is egyben, az, hogy teljesen zár. A kén-dioxid nem tud úgy elillanni a borból, mint a parafadugó esetében, ezért a borkénezésre érdemes mindenképp odafigyelni palackozás előtt. 

Az alábbi borok alkották a sort. Mindegyik 2013-as újbor volt, így az évjáratot többször nem írjuk ki.

Balatonfüred-Csopak, Dörgicsei Borház Sauvignon blanc
Elég mély szalmasárga színnel indít a pohárban. (Lehet, hogy kicsit héjon áztatták, onnan ez a mélység?) Illata inkább visszafogott, talán e fajtától kevésbé megszokottan nehezen nyílik. Érzünk benne virágosságot és fűszereket is, de csak halványan. Nem a fajta, hanem inkább a dörgicsei medence meszes-vulkanikus kőzeteinek hatása érződik belőle. Nagyon finomak a savai és egészen hosszú ez a bor. 13 %-os az alkoholja -volt, aki meg is jegyezte, hogy- szokatlan egy könnyed újbortól. Érdemes lenne még várni vele. Fog ez újabb dimenziókat is feltárni. Mostani értéke 3 pont.

Egri borvidék, Tarjányi Pince Libabor
Nehéz ezt a bort elemezni. Kicsit talán nem is tudtuk hova tenni. Volt, aki szerint olyan, mintha nem is újbor lenne, míg más szerint meg inkább túl nyers még. Az biztos, hogy sokat lehet beszélgetni róla. Ez talán adódik a házasításból is. Sokféle fajta egyszerre akar érvényre jutni benne. Nem tisztult le igazán, hogy a Chardonnay, a Szürkebarát, a Cserszegi fűszeres vagy netalán a Bianca fogja uralni. Ami biztos, hogy, ha eljön az ideje ebből a borból egy kis ékszer, a Brill lesz majd. Vagyis a pincészet egyik gyöngyöző bora. Vélhetően ezért is az alacsony, 10 %-os alkoholtartalma. Pici szénsavasságot már most is éreztünk benne. Emellett virágokat, egrest, jó savakat, mineralitást és egyfajta „száraz édességet”. Vagyis érezzük, hogy száraz, de mégis édeskés a korty közepe. Lecsengése inkább csak közepesen hosszú.  Ez is 3 pontot kapott végül, bár összességében az előzőnél valamivel jobb volt a megítélése. Lehet, hogy az extra szénsavval helyreáll majd a bor identitása és könnyebb lesz megérteni.

Mátrai borvidék, Bárdos Pince Irsai Olivér
Újabb útkereső bor került általa a poharunkba. Lassan-lassan kialakul bennünk egy kép, hogy jó dolog ez az újborozás, de még jobb, ha várunk legalább egy hónapot és utána újrakóstoljuk ezeket az újonnan „feltűnő” jelenségeket. Az Irsai általában egy igazi kuriózum, biztosan mindenkor és mindenhol feltűnést kelt. Most a hatalmas csinadratta azonban elmaradt. Azt érezte mindenki, hogy valami illatos szőlő bora ez, de nem volt egyértelmű a fajtakarakter. Édeskés illatok-ízek, de mellette még élénk savak jellemzik. Ami tetszett nekünk a trópusi gyümölcsök zamata. Egy picit az élesztő is még felsejlett és megint csak finoman a termőhely is megvillant. Érdekes módon szárító hatását is sokan említették a jellemzéskor.  3 pontot kapott ez is, de megosztónak bizonyult, mert a kettestől a négyesig terjedt a skálája, míg az előzőeket sokkal egyöntetűbben tettük a hármasok klubjába.

Kunsági borvidék, Lantos Pincészet Gólya Rosé
Az új élet, a jó szerencse hírnöke ez a bor, ahogy olvasható a pincészet jellemzésében. Igazán találó a szlogen is, hogy „Kirepültek a gólyáink”, amivel hirdeti a pince e bor életpályájának kezdetét. Bár cégér nem nagyon kell hozzá, hiszen középmély, lazacos színe azonnal mindenki figyelmét felkelti. Olajos csordogálása is a mostanában divatossá váló testesebb rosét sejtet a pohárban. Gyümölcsössége, vagy ha úgy tetszik igazi rosés szamócássága abszolút egyértelmű. Közepesen telt (egy roséhoz képest legalábbis midenképp ez igaz rá). Élénk, friss savak, egy kevés kesernyésség és szárító lecsengés érződik benne. Jó kis bor ez, kétségtelen. Az első öt pontost is felírtuk már esetében de összességében a 4 pont alsó határán mozgott csak. Viszont ez előre lépés volt az előzőekhez képest. Figyelembe véve, hogy ez egy egyszerű Portugieser rosé, semmi „nagyágyú” nincs mellette, még inkább felértékelődik.

Mátrai borvidék, Bárdos Rosé
Ismételten egy megosztó borhoz értünk a Kékfrankos és a Pinot noir házasságából született nedű kapcsán. Volt akinek nagyon tetszett és volt aki lehúzta. Mi is a probléma vele? Illata és színe talán a leginkább rosés a sorból. Gyönyörűen rószaszín. Igazán tiszta aromák jönnek belőle. Kellemesen friss az illata! Meglepően összetett, méz, vegetalitás, alma, narancs egyszerre jellemzi. És akkor itt most álljunk meg egy szóra! A vegetalitás ízében olyan „kesernyersséggel” párosul, ami többeknek nem tetszett. Zöld ízt és éles savat éreztünk egyszerre. Nem élénk, hanem kifejezetten vágós savat. Jaj, de kár érte. Ha ez a nyersesség nem lenne benne (almasav?), akkor mindenkit levett volna a lábáról. Így történhetett, hogy kapott kettő és négy pontokat is bőven. Várjunk ezzel a borral is! Most 3-as, később lehet, hogy a négyes magasságba ér. (Zárójelben jegyeznénk meg, hogy a szünetben elmajszolt libarilettes kanapékhoz kifejezetten jól passzolt, úgy látszik csak megfelelő környezetbe kell helyezni és máris feltalálja magát!)

Szekszárdi borvidék, Tüske Pince Rosé
Halvány lazacos szín. Furfangos illatok: cukorka, bodza, élesztő. Sokat ígérnek és ennek megfelelőek is az elvárásaink, de aztán ahogy kóstolgatjuk, rá kell jönnünk, hogy sokkal kevesebbet ad ekkor már. Ez volt az a bor, aminél az illat és az íz nagyon elvált egymástól. Sajnos a csavarzáras kis fülledtség is rányomta bélyegét az ízekre. A legnagyobb hátránya mégsem ez, hanem inkább a rövidsége. Így végül sajnos inkább a 2 pont felé hajlott az értékelése. Reméljük idővel az ízeiben is megjelenik az a sokrétűség, ami az illatában jellemezte! 

Ménesi borvidék, Balla Pincészet Rosé
Alkotói Merlot, Kékfrankos és Kadarka. Sillerbehajlóan piros színe sokak számára meglepő volt. Aztán szaglóidegünket is megdolgoztattuk és éreztük, hogy némi alkoholédesség is kibontakozik a pohárban, meg méz és piros bogyósok. Idáig még nem is volt gond, de jött a lenyelés pillanata és akkor valami eltörött a borban és bennünk is. Sokat vitatkoztunk, dilemmáztunk, hogy mi is, amit érzünk. Röviden idézve az egyik kóstolót: „Ennek a bornak a vége odavág!”. Bizony-bizony az idill gyorsan szertefoszlott. Talán a termőhelyből is jött egy kis tűzkövesség, de inkább a kén rovására írtuk azt a gyufás ízt (nem lehet máshogy leírni), ami ott maradt a szánkban utána. Ez lett így a leggyengébb bor a határozott, de mégis csak alacsony 2 pontjával.

Balatonfüred-Csopaki borvidék, Figula Pincészet, Zenit, félszáraz
Szép szalmasárga színe, teltsége, jóleső savai, elegáns illata, aszalt körtés, almás aromái, zamatai tetszetős borrá álltak össze már most. A Zenit fajta még mindig nem ért el arra a presztizsre, amire hivatott, de egyre kedveltebbé válik. Ezerjó és Bouvier szülei adnak elegendő savat és aromát neki ahhoz, hogy kiemelkedjen a szürke eminenciások köréből. A Figula Pince tesz is érte évről évre. A bor lehelletnyi kénessége ellenére, ideális sav-cukor aránya és nem túláradó, de mégis jól kivehető aromái miatt kedveltnek bizonyult az est folyamán. Éppen, hogy csak lemaradt a négy pontról. Erős 3 pontjával a legjobbak között zárta a „versenyt”.

Egri borvidék, Tóth Ferenc Borászat Ottonel muskotály, félédes
Az est legjobb választása!!! Egy Ottonel muskotály, ami iskolapélda lehetne. Igen, ilyet is tud! Közepes intenzitás, inkább már szalmasárga szín jellemzi. Újborhoz képest olajosnak mondható cseppjeivel rögtön felhívja magára a figyelmet. Illata tiszta, őszinte, muskotályos. Szőlővirág és körte dacol az édeskés aromákkal. Édes a korty is, de friss savai úgy körbebástyázzák a cukrot, hogy szinte eltűnik a szájban. Jó arány, test és ízgazdagság jellemzi. Továbbá pont annyi kesernyésség, ami még nem bántó. Éppen csak belibben a szájba és már illan is tova. Gyümölcsök, virágok és ásványok tobzódnak benne. Ami kifejezetten tetszetős a rózsa és licsi bevillanása. Könnyű, nem kirobbanó, de mégis hangsúlyos bor. Játékos, de egyben igazi egyéniség is. Hosszú és finom még a legvégén is. Ilyen egyszerű ez a bor. Finom és kész! Szigorú volt a csapat, így nem érte el végül az öt pontot, de toronymagasan a legtöbb ötös került e bor sorába. Nagyon magabiztos 4 pont lett a végeredménye.

Villányi borvidék, Vylyan Pincészet Bogyólé
Igazi beaujolais technológia az, ahogy a nevében is újbor, Bogyólé megszületett. Az egész fürtök szénsavatmoszférában tartása olyan belső folyamatokat indukál a bogyóban, amely nem a normál alkoholos erjedés útjára tereli a gyümölcsöt, hanem az almasav átalakulásának és sok egyéb olyan mellékfolyamatnak izgalmas mondhatni kalandjába, amely koncentráltságot ugyan nem ad a bornak, de vidám gazdagságot igen. Ennek eredményeként észterekben bővelkedő illatok, gyümölcsösség, frissesség jelenik meg a vörösborokban. Bíbor és mély színében talán kevésbé a Portugieser, mint inkább a Zweigelt az, ami meghatározó. E két fajta érdekes kombinációja ez a primőr borocska. Most már szinte tradicionális terméke lesz ez az a pincészetnek, de valahogy idén elmaradt a megszokott intenzitású gyümölcsösségétől  ez a bor. Kellemes savasság, cseppnyi csersavasság is érződik benne. Igazi jóivású bor kevés erdei gyümölcszamattal. Érdekes, hogy bár nem számítottunk rá, de libatepertős, nem magas (!) kakaótartalmú étcsokival kifejezetten gazdagabbnak hatott. Ennek ellenére kerek 3 ponttal jutalmaztuk.

A borok sorrendjét csak a fajtáktól és termőhelytől várható karakterek alapján alakítottuk ki, se a színüket, se alkoholtartalmukat nem néztük meg előtte, hogy még a sort összeállítókat se befolyásolják ezek előre. Utólag azért elmondható, hogy a rozék tekintetében lehetett volna jobb sorrendet is kialakítani, de most, hogy már ismerjük e borok karakterét, legközelebb könnyebben el tudjuk őket helyezni a sorban. 

Jó kis este volt, könnyedség jellemezte a borokat és a hangulatot is. Most készülünk a pezsgő életre, avagy a Buborékok a borban ez évi, decemberi programjára. Addig is kóstoljunk minél több újbort, hogy aztán később újrakóstolva őket láthassuk, hogyan fejlődnek tovább a palackban!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése