2015. január 29., csütörtök

Borcsoki fiesta a Képzeldelben

Egy másik oldalukról ismertük meg tegnap a Képzeld el Borbár borait. Kipróbáltuk, hogyan működnek csokoládékkal (na, jó azért nem a teljes repertoárt, csak néhányat közülük). Az eredmény az lett, hogy az est végére mindenkinek sikerült találnia kedvenc párost magának. Ez volt a célunk!
Borokat csokoládékkal összekóstolni nem is olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Ha csak borokat, vagy csak csokikat kóstolunk, akkor is előfordulhat, hogy lesz olyan a sorban, ami nem mindenkinek ízlik. Ha ezeket még össze is kombináljuk egymással, akkor különösen nehéz eltalálni az emberek ízlését. Kinek a fűszeres csokoládék/borok ízlenek, kinek a gyümölcsösek. Az édesszájúak nem rajonganak az étcsokiért. A fehércsokit meg egyenesen kihagynák az étcsoki rabjai. A borok kapcsán ugyanez a helyzet fehérre, vörösre, vagy épp desszertre vetítve.

Majd jön egy ilyen este, amikor dől minden. A borral együtt kóstolás teljesen felül is írhatja eddigi prioritásainkat, vagy épp megerősíti korábbi preferenciánkat?

Az első párosnál gyakorlatilag rögtön elvek dőltek meg. A fehércsokitól előre berzenkedők végül kénytelenek voltak bevallani, hogy az ízlett nekik a legjobban. A mádi Bodnár Pincészet egész fürtös feldolgozással, fahordós erjedéssel, finomseprőn tartással készült dűlőszelektál (Szilvás) Hárslevelűjét kóstoltuk a Fabric Manufaktúra fahéjas fehércsokoládéjához. A jól beérett szőlő (november eleji szüret) finom zamatai -fűszeressége-, a termőhely riolitos jellege -ásványossága -, az eleganciája úgy domborodott ki e csoki mellett, hogy közben mégis megmaradt a bor légiesen könnyűnek. Pedig korántsem egy egyszerű tételről van szó. Ugyanakkor a fehércsoki fahéjassága felerősödött, citrusossága pedig végigkísérte a bort egészen a végső lecsengéséig.

Picit előreszaladtam, mert valójában nem ezzel kezdtük a kóstolást, hanem azzal, hogy utánajártunk mi fán terem a kakaó. Ehhez egy kis játékra invitáltam a résztvevőket. Szántó Tibor kétféle príma kakaóbabját hasonlítottuk össze „vakon”. A hazai piacon egyedi újdonságát, a vietnámi és a már talán ismertebb, venezuelai kakaóbabokat. A Mekong vidékéről származót azonnal „beanalizálták” (persze nem a termőhelyet, csak az ízeket). Citrusossága, savassága egyértelmű és markáns. A venezuelai ezzel szemben diszkrétebb, simulékonyabb. Elemezni is több idő volt, mert összetettebb. Kinek a banán, kinek a pirított magvak, a mogyoró, a mandula jutott róla eszébe. Akadt, aki a vietnámiért ujjongott, de a többség számára a venezuelai volt a kedvesebb. Ennek okát is megfogalmazták a kóstolók: számukra a dél-amerikai sokkal inkább hordozta a kakaó általuk jól ismert, kedvelt, megszokott és elvárt ízjegyeit, mint a harsány, de kevésbé konformista vietnámi.
Mindezt az élményt továbbfokoztuk azzal, hogy a Fabric Manufaktúra különleges madagaszkári kakaóbabokból készült „Csokoládécsipke” névre hallgató remekét kóstoltuk, a szintén madagaszkári kakaóból készült pirított rizses csokoládé mellett. Ezeket a finomságokat Szeleczky Takács Viktória, a csokik készítője mutatta be nekünk. 

A benyomások terén párhuzamot lehetett vonni az előbbiekkel. A kissé füstös jellegű, karakán rizses csokinál jött az „oh-érdekes”-élmény (akárcsak a vietnámi kakaóbabnál), ellenben a Csipke ínycsiklandó fahéjas-karamelles jellegéből adódóan úgy tűnt, sokkal közelebb állt a kóstolókhoz. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy aztán borokhoz, kávéhoz vagy önmagában, de egész este a csipkét rágcsálták a kóstolók (persze csak a készlet erejéig).

Visszakanyarodva a második borcsoki pároshoz, a KockaCsoki Manufaktúra kellemesen olvadó,  karamelles tejcsokoládéját kifejezetten kedvelték. A társát, a Terre del Principato 2013-as, mézes-gyógycukorkás-őszibarackos Greco di Tufoját viszont csak kevesen méltatták, pedig elég összetett bor ez is (én speciel nagyon szeretem).

A Heumann Pincészet házasítását, a 2011-es élénken gyümölcsös Lagonáját (Cabernet franc, Merlot, Kékfrankos, Cabernet sauvignon, Syrah) szintén szerették. Itt azonban néhányan megjegyezték, hogy a KockaCsoki biokókuszos étcsokijánál úgy érezték, hogy csak a csoki érvényesül e borral, a kókusz kevésbé. Valóban, a kókusz csak a lecsengésben jött ki igazán, de ez is volt a „terv”!

A Linnbrunn Pincészet 2011-es Cabernet sauvignon bora most egy kicsit rigorózusabb arcát mutatta nekünk, az acélos tanninjai és savai révén. Így a szegény meggymákos tejcsokinak (ismét Fabric Műhely) meggyűlt vele a baja, de végül is a csoki összbenyomásban jól megzabolázta a rakoncátlan bort, egy érdekes vegetális összecsengést adva.

A vörösek közül Németh János telt, gazdag, nagyívű, kitűnő hordóhasználattal megáldott, egyszerre fűszeres és gyümölcsös Merlot-Cabernet franc házasítása, a 2012-es Porkoláb bizonyult a legjobbnak. Egyben ez és a KockaCsoki chilis-vörösáfonyás étcsokija lett -holtversenyben az elsővel- a legtöbbeknek tetsző  páros. A csoki hihetetlenül jól eltalált aránya a bor határozott, de mégis szívet-lelket melengető ízvilágával tökéletes duót alkotott.

A záró párosnál a bor ugyan kicsit felülmúlta az ezúttal kevésbé markánsan gyömbéres tejcsokoládét (KockaCsoki), de a Borbély Pincészet sokrétű, minerális-zöldalmás-herbás és nem utolsó sorban édes (több mint 70 g/l cukortartalmú) desszertjével csoki legyen a talpán, ami versenyezni tud. Ennek ellenére az édesszájúaknak kifejezetten tetszett ez a kettős is.

Kakaótartalomban, alkoholban gazdag estét töltöttünk együtt. Remélem, mindenki jól érezte magát, folyt.köv...!

2015. január 25., vasárnap

Illa Meggypálinkás csokoládé kolbász

Avagy, ha úgy jobban tetszik csokoládé szalámi. Ki hogy ismeri, szereti, nevezze akképpen! A csokikolbász felfutásában nagy szerepe volt a Keserédesnek. Nem véletlen, hogy e terméken is Wagner Bea ajánlását látjuk. (Ha jók az információim, akkor Horváth János, vagyis az Illa Csokoládé hivatott továbbvinni a Keserédes eme termékét.)
A kolbászként felfüggeszthető nassolnivalót nem könnyű kibontani, de megéri a macera. A szép mintázatú csomagoláson belül még egy vékony kis fólia az igazából, amivel meggyűlhet a bajunk, de, ha ügyesek vagyunk hamar hozzáférünk a tömény desszerthez.

Illata intenzíven pálinkás és kakaós. Ízében jól lehet érezni szinte minden összetevőjét. A Sao Thomé-ból származó csokialapanyag pici füstössége mellé a meggypálinka is azonnal felsorakozik. Ezt a konstellációt már az Illa forrócsokik kapcsán is tesztelhettük. Most azonban még kiegészülnek az ízek a mazsola, az aszalt meggy és a keksz ízeivel is, masszív anyaggá válva.

Jó ízű, közepes intenzitású és hosszúságú ez a „csoki”. Igazi tévézéshezvaló csemege. Felszeljük, kitesszük tányérkára, majd seperc alatt befalatozzuk. Nem olvadozunk az ízeitől, nem áradozunk róla, hanem egyszerűen csak megesszük...

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: jocsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)
100 g/ 1000 Ft

2015. január 1., csütörtök

Starbrook Extra dark

BUÉK mindenkinek! Mi mással kezdhetném az Új Évet, mint egy tábla finom csokoládéval? Remélem, tényleg kellemes lesz!

Hajnali hatkor még javában úton voltam hazafelé, így nemcsoda, hogy a kissé dezorientált reggeli ébresztőm után az első gondolatom az volt, hogy mielőtt bármibe is kezdenék ma, muszáj vagyok elfogyasztani egy kis csokit. A nélkül nem tudok megbirkózni az új esztendő pillanatok alatt elszálló, rövid, ámde annál izgalmasabb első napjával. Ilyenkor még tele van az ember bizakodással a holnapot illetően. Új év, új kezdet...újabb csokoládék!

A Karácsonykor ölembe hulló csokoládétáblák közül választottam hát egyet ehhez az új kezdethez. A Starbrookot korábban még nem kóstoltam, de amint megláttam a csomagolását, tudtam, hogy sokáig nem fog a karácsonyfa árnyékában pihenni.

A belga Patrick Gillis által 1998-ban alapított csokoládémanufaktúra mára igencsak kinőtte magát. Több mint 80 országba szállít termékeiből. A szárnyalásban valószínűleg nagy szerepe volt és van a Jaak De Koninck művész által „megtervezett”, illetve talán jobb szóval élve, megalkotott festői csomagolásoknak. A légi kisasszonyokat, repülőket ábrázoló képek merőben új arculatot jelentenek a piacon. A cég és a festő azonban nem ragadt le egy a remekül bevált témánál, az autóversenyzés, a hajózás és minden, ami a lendületről, a haladásról szól, szintén megjelenik a különböző termékeik külsőjében.

A küllem tehát rendívül igényes, bízom benne, hogy a vizuális élményt, rövidesen az ízek keltette öröm is követni fogja...

Maga a csokoládé is egyedi mintázattal, a „kockákon” repülőkkel és a „Starbrook Légitársaság” márkajelzésével ellátott. Mély sötétbarna, a 73 %-nak megfelelő színű. Tapintása selymes, kicsit olvadó kézben.

Illata igazán mélyen kakaós. Meghintve kevés fűszerrel és némi vegetalitással. Nem intenzív, de nem is visszafogott. A viszonylag nagy méretű tábla, tömzsi szerkezetéből adódóan (csak kicsinek látszik), nem roppan élénk hanggal, viszont, ahogy egymásra helyezem a letört és a  még ép darabkákat, különlegesen csengő hangot hallat. A törésvonala pedig mintha késsel vágtam volna olyan ép maradt.

Szájban már kevésbé olvadékony. Hamar jönnek azonban kakaós jegyei, amelyek jelen esetben egy különös ánizsos-mentás felhanggal egészülnek ki és kevésbé a fűszeressége dominál, mint aromáiban. A hosszú lecsengésében viszont már annál inkább visszaköszönnek az illatból ismert jegyei.

Lágy csokoládé, még akkor is, ha nem olyan gyorsan-könnyedén oszlik szét a szájban. Az érzete simogató, bársonyos, kevésbé markáns cseranyagokkal. Savassága a közepén és a végén érhető tetten. Közben el-elbújik a zamatok mögé.

Nagyon érdekes ízvilágú, tetszik ez az éteres-mentás jelleg. A legvégén megmaradó kesernyésség az egyetlen, ami némiképp visszavesz az egyébként finom csokoládé eleganciájából.          

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Csokisziget
??? Ft/ 100 g (ajándék volt, így az árát nem tudom)